Hírlevelek
Tesztet akarok! (első rész)
Aki már szembesült azzal a ténnyel, hogy egy konkrét feladatára, legyen az kiválasztás vagy akár fejlesztés, tesztet kellett szereznie, bizonyára ismeri a tanácstalanság érzését. Hogyan lehet eldönteni, hogy két teszt közül melyik a jó?
Manapság annyi teszt és szervezet van a piacon, amely megoldást akar kínálni egy-egy problémára, hogy a választás valóban nem könnyű, figyelembe véve, hogy ráadásul mindenki szerint a sajátja a legjobb. Az amerikai Hogan az alábbi objektív kérdéseket ajánlja, amelyeket érdemes feltenni magunknak a teszt kiválasztása előtt. Mivel a legtöbbjükre valós választ találhatunk már az interneten is, mindenképpen érdemes végignéznünk őket.
Kérdés: Vajon mit mér az adott teszt, és vajon arra van-e szükségem?
Veszély: Sok helyütt egy kaptafára készítik az összes szervezetfejlesztést vagy más, a humán erőforrás felmérésével járó kérdést, azaz ugyanazt a tesztet vetik be.
Tény: Mivel a tesztek előbb léteznek a feladatnál, mindig van egy konkrétum, amit mérnek. Személyiséget, értékeket, motivációkat, illetve még ennél is mélyebben például ambíciót, tanuláshoz való viszonyt, vagy a csoporthoz tartozás vágyát, az elismerés igényét. A szállító ezekből vezesse le a problémánk megoldását, ne csak általánosságban.
Kérdés: A teszt regisztrált-e a hazai pszichológus társaságnál, átment-e az akkreditáció folyamatán?
Veszély: A tesztek többsége hazánkban nem regisztrált, ami két nagy kockázatot is hordoz. Egyrészt lehet, hogy az alkalmazása nem jogszerű, másrészt lehet, hogy az eredményét tekintve nem megbízható.
Tény: Mivel a tesztek regisztrációját a leginkább hozzáértő szakembergárda végzi, azaz pszichológusok, szociológusok, statisztikusok, a regisztráció nagyon komoly követelmények megfelelését várja el, kezdve a kitöltetés körülményeitől egészen az eredmények prezentálásáig.
Kérdés: Milyen referenciákkal rendelkezik a teszt „szállítója”?
Veszély: Sok esetben előfordul, hogy bár vannak referenciák, arra az adott problémára még sohasem használták a tesztet.
Tény: Érdemes a referenciák mögé nézni, azaz például az ügyfélelégedettségre is rákérdezni. Vajon a referencia csak azt jelenti, hogy dolgoztak ott, vagy azt, hogy mindkét fél legnagyobb megelégedésére?
Kérdés: Milyen gyakran fejlesztik a tesztet? Mikor készült?
Veszély: A tesztek bár nincs rajtuk „fogyaszthatóság”, valójában éppoly „romlandók” mint bármi más. Egy régi teszt több okból is rosszul működhet, például a kérdései elavulnak, az emberek már mást értenek alatta, esetleg felháborítja őket.
Tény: A jó tesztet folyamatosan, de legalább 2-3 évente felülvizsgálják, a normákat újraszámolják, hiszen az emberek, a társadalom folyamatosan változik.
Fej vagy írás a munkabiztonságban
Mi jut eszünkbe arról, hogy munkabiztonság? Szabályzatok, előírások, sárga-fekete csíkos feliratok, különféle védőfelszerelések, végül pedig olyan balesetek, amelyek időről-időre megrázták a közvéleményt. Vajon el lehetett volna őket kerülni?
A munkabiztonságról általában a szabályok, a szabályzatok, a védőfelszerelés és a balesetek jutnak eszünkbe. Csak kevesen tudják, hogy a személyiség milyen kitüntetett szerepet kap ezen a téren is, ennek megfelelően ez a megközelítés még sajnos gyakran hiányzik a magyar gyakorlatból.
Hiába vannak ugyanis szabályzatok, hiába tartanak a cégek tréningeket, ha a munkavállalók nem veszik komolyan ezeket. Az OMMF jelentéseiben több baleset kivizsgálását végigolvasva egyértelműen arra a következtetésre juthatunk, hogy a munkabiztonság forrása elsődlegesen az ember maga, hiszen a balesetekhez vezető oksági láncolatok és körülmények az emberi mulasztás vagy oda nem figyelés jegyeit hordozzák magukon – függetlenül attól, hogy egy olajfúró toronyról van szó a mexikói öbölben vagy csak egy kisebb munkagépről a szomszédos építkezésen.
A szabály szinte minden esetben adott, csak éppen az az emberi jellemző hiányzik, amely betartaná. Hasonlóképpen a védőfelszerelés is általában rendelkezésre áll(na), csak valaki kiiktatta vagy leszerelte, esetleg eleve feleslegesnek gondolta.
A munkabiztonság megteremtésében így bár sokat haladtunk előre, a célt még korántsem értük el. Nyilvánvaló, hogy nem azt kell már bizonygatni, hogy ezzel kiadásokat lehet megtakarítani, és tragédiákat lehet elkerülni, hanem, hogy ideje arra koncentrálni, aki magát a munkafolyamatot végzi, és nem csak az eszközeire, a körülményeire vagy magára a folyamatra.
Ha egy személyiség alapú munkabiztonsági felmérés segítségével ugyanis sikerül azokat kiválasztani, akik követik a szabályokat, taníthatóak, stresszhelyzetben is stabilak, óvatosak és nyugodtak, akkor még azokban a helyzetekben is elkerülhetjük a bajt, amelyekre nincs szabály. Jól mutatja ezt a New York-i Hudson folyón kényszerleszállást végző Airbus esete is, ahol a pilóta, Chesley Sullenberger nyugalma és elemző helyzetkezelése 155 ember életét mentette meg. Pedig vízen történő leszállásra nem volt előírás, a problémát pedig külső tényezők (madarak) okozták.
A Hogan eszközeivel először nyílik lehetőség arra, hogy Sullenbergerhez hasonló munkaerőt válasszunk ki cégünkhöz, azaz megtegyük azt a lépést, amellyel a korábbiak (szabályzatok, tréningek) nem vesznek hiába.
Ha tehát a bevezető kérdésre akarunk válaszolni, akkor a válasz a következő: igen, lehetett volna még mit tenni, a fejekben is körül kellett volna nézni.
Szülői buktatók és a HDS (második rész)
Júliusi hírlevelünkben már szóba hoztuk, hogy egy munka világában használt teszt, hogyan segíthet minket abban, hogy felismerjük a szülőség buktatóit és kísérletet tegyünk azok megoldására. Jelen fejezetben négy új területet veszünk górcső alá. Melyek ezek?
Szkeptikus: Gyakran előfordul, hogy egy-egy helyzet kapcsán csak a negatívumokra tud fókuszálni? A szkeptikusok sűrűbben veszekszenek, mert nem bírják a tiszteletlenséget a felelőtlenséget és kényszert éreznek arra, hogy megtorolják az igazságtalanságot.
Probléma: A gyermekei úgy érezhetik, hogy bármennyire is jók, Önt mindig csak a hibáik foglalkoztatják. Bármilyen ötlettel is állnak elő, Ön lelombozza őket.
Megoldás: Próbálja meg mások szemén át nézni a világot. Adjon esélyt másoknak a változásra, hibáik jóvátételére, bízzon bennük.
Elővigyázatos: Amikor fontos döntés előtt áll sokáig húzza a választ? A túlzottan elővigyázatosak vonakodnak az újdonságoktól és a változástól, nem szeretik a vitatható álláspontok felvállalását.
Probléma: Gyermekeit szinte béklyóba köti, hogy Önnél mindig minden a régi. Önnek képtelenség elég információt összegyűjteni a végső döntéshez, ráadásul ha az ügy kérdéses, Ön vitát nem tűrve elutasíthatja gyermekeit.
Megoldás: Ismerje be, hogy az élet természetes részei a hibák, amelyeket mindenki vét. Ezekből tanul az ember, ráadásul sokszor kevesebb információból is éppoly jó döntés hozható.
Önhatalmú: Előfordul, hogy az utolsó pillanatban mégis inkább a saját elképzelése szerint alakítja az eseményeket? Az önhatalmú emberek bár elsőre jó benyomást tesznek, a valóságban mégsem együttműködők, és ellenkező véleményen vannak, mint mutatják.
Probléma: A gyermekeinek gondot okozhat, hogy nem tudják Önből előcsalni valódi véleményét. Bár látszólag beleegyezik dolgokba, a végén mégis nemet mond, ami meglehetősen frusztrálhatja őket.
Megoldás: Inkább már a kezdetekben mondja el őszinte véleményét, és tájékoztassa partnereit a saját ellenérzéseiről a feladattal vagy ötlettel kapcsolatban. Néha hagyja meggyőzni magát.
Magabiztos: A legtöbb szituációban bízik önmagában és feljogosítva érzi magát a vezetésre? A túlzott magabiztosság oda vezethet, hogy az ember túlértékeli saját képességeit, és nem tanul a hibáiból.
Probléma: A gyermekeinek fontos lehet, hogy elmondhassák saját véleményüket egy-egy ügy kapcsán, hiszen ettől érzik azt, hogy végre számba veszik őket, hogy felnőttek. Ön azonban általában nem kíváncsi a véleményükre, nem hagyja, hogy akár csak rövid ideig is ők legyenek a főnökök.
Megoldás: Szakítson időt arra, hogy legalább végighallgassa mások véleményét, és vállalja fel, ha valamiben hibázott, ne fogja másra vagy másokra.